Ezt a filmet olyan lelkiállapotban néztem végig, hogy akkor nem is tudtam felfogni, milyen jó film is ez. Szóval, éppen dühöngtem valamin, és még annak sem tudtam örülni, hogy tízig lustálkodhatok.
A film pedig nagyon jó. Már akkor odaszegezett a képernyő elé. A látvány, az érzelmi húrok, minden a helyén volt. Nekem minden közül a király párválasztási módszere szúrt leginkább szemet: olyan volt, mint napjaink párválasztó showműsoraiban, bár ókori köntösben. A király új királynét akart magának, ezért a katonáival elraboltatta az összes fiatal és szép hajadont a birodalomból. A lányokat erőszakkal vitték el az éj leple alatt. Köztük volt a főhősnő, Hadassah, is. Az udvarba kerülve eunuchok őrízték őket, és olyan érzésem volt, mintha egy valóságshow-ba csöppent volna szegény Hadassah. A lányok elvoltak zárva a külvilágtól, a kiválasztás napjáig az volt minden dolguk, hogy szépítsék magukat, illatos olajokkal kenegették őket, fürödtek, pihentek, ékszereket válogattak a nagy találkozásra.
Minden megrendezettség ellenére az érzelmek győznek: Hadassah már előre meghódítja magának a királyt, és szerelemből házasodnak össze. Természetesen más szálak is futnak, például ármány, fajgyűlölet, titkok is lappanganak a háttérben. A király és Hadassah minden törvényt felrúgó szerelme azonban mindenen túltesz. Számomra legalábbis igen.
