Rég hallottam már olyan dalt, amitől libabőrös leszek, és első hallásra beleszeretek. Lana Del Rey Born to die című dala azonban legalább akkora hatást tett rám, mint régi kedvencem, a Delirium-től a Fallen. Zárójelben megjegyzem, hogy innen ered a blogom neve is!
A hétfő lehet akár egy jó nap is, ha megtalálod a "theme-song"-od, ami fényt csempészhet az előtted álló hét alagútjának sötétjébe. Lehet ez egy szomorkás, melankolikus dal is, sőt, engem leginkább ezek a dalok találnak meg. A Born to die a lelkedig hatol, és attól szép, hogy szomorú. Az elmúlás elkerülhetetlenségének fájdalmát azonban fölülírja az élet és a szerelem örömeibe vetett hit.
Lana igazi díva. A videoklipben egy hatalmas katedrális közepén, egy trónon ül, két oldalán egy-egy tigrissel. Hosszú, fehér, szinte már szűzies ruhában ül, szája vérvörösre rúzsozva, fején virágok. A klippben egy szerelmespár randevújának lehetünk szemtanúi. Félmeztelen, tetovált testek, rojtos bőrdzseki, amerikai zászló, gyors autó, vad szex a hátsó ülésen...minden a szabadságról, a fiatalságról, a szerelemről szól. Amikor a lány azonban a fiú fülébe suttogja, a dal refrénjét, valami baljóslatú, kísérteties érzés kerít minket hatalmába. A szerelmesek pedig elkezdenek száguldani, és közben vadul egymásnak esnek. Lana most egy fehér hálóingben, kiengedett hajjal lépked végig a katedrális termében, és a következő jelenetben a lány holtan fekszik a fiú karjában. A háttérben lángok, a lány teste véres. A látvány sokkoló. Bekövetkezett az elkerülhetetlen, a halál.
A végső jelenet ismét a szerelmeseket mutatja, összebújva állnak a mögöttük lobogó amcsi zászló előtt, és hírdetik, hogy a szerelem örök.
Ne szomorkodjunk tehát, jön a nyár, süt a nap, és annyi szép dolog van a világon, aminek örülhetünk. Itt van például Lana Del Rey, akinek a dalait érdemes felfedeznünk magunknak, mert tuti hallani fogunk még a Lana-jelenségről!
