Habár az első mozifilm kiábrándító kritikákat kapott, a rendezőnek és a színészi gárdának mégsem ment el a kedve egy második mozifilm leforgatásától.
A sorozatot imádom, meg kell hagyni. Oda-vissza legalább hatszor végignéztem, minden vicces jelenetet kívülről fújok, a legjobb megjegyzéseket én magam is beépítettem az aktív szókincsembe. Az első mozifilmet is azonnal megnéztem, mielőtt még bármilyen kritikát is elolvastam volna és úgy jöttem ki a moziból, hogy nagy hatással volt rám. De nem a mélyreszántó mondanivalója miatt, hanem mert elkápráztatott a főszereplők életstílusa, ruhakölteményei. Igazából az első tíz percet végigfeszengtem, mert idegesített, ahogy Carrie-ék visítva üdvözlik egymást, és hogy Samanthánál megakadt a lemez a "botox" szónál. Sajnos úgy tűnt, hogy a hajdanán szarkasztikus humorú csajok buta libákká degradálódtak. De a látvány és az összhatás kárpótolt mindenért. Nameg jó volt a lányokat viszontlátni, és barátságból ismét jelesre vizsgáztak.
A második mozifilmet még nem láttam, habár naponta csekkolom a neten a kritikákat. Ha ezekből indulnék ki, meg sem nézném a filmet. De a sorozat hajdani vonzereje, a nagyvárosi nők életstílusa, életútja még mindig csábító lehet, nem csak nekem, hanem az összes rajongónak. Szerintem, ha lejjebb adunk az elvárásainkból, ha megelégszünk egy gusztán feltálalt limonádéval, mely a külsőségekkel adja el magát, még élvezhető is lehet a film. Hozzáállás kérdése az egész.
