Ma korán reggel az HBO-n elcsíptem egy filmet, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet. A jelenet, amely odaszegezett a képernyő elé a következő volt: Egy fiatal nő állást keres, kiderül, hogy huszonöt éves -pont mint én leszek holnap-, aztán otthon a pasija azzal nyaggatja, hogy mikor fog végre felnőni, mikor akar gyereket? Lola, a lány, erre azt mondja: majd olyan harmincöt éves kora környékén. Erre a pasi még idegesebb lesz: akkor még vagy tíz évet szeretnél a rózsaszín buborékban üldögélni?- kiabálja. Erre összevesznek, és a srác elszalad.

  Kiderül, hogy a pasi egyiptomi és csak három hete vannak együtt. Rövid idő ez, de Lola szereti, és mikor megtudja, hogy Zack visszament Egyiptomba, utánamegy. Közben arra is fény derül, hogy Lola titokban rajong a hastáncért, és pont ez a veszte Zack-nél. Habár ismét összejönnek, a fiú nem tűri, hogy barátnője esténként lemenjen a bárba táncolni. Lolának választania kell: vagy meghunyászkodik a tőle idegen értékrend előtt, vagy önmaga marad és azt teszi, amiben kiteljesedhet élete: vagyis táncol. Az utóbbit választja, és Kairó híres, de visszavonult hastáncosnője lesz a tanára. Nemcsak tehetsége, de szőkesége is hozzásegíti a sikerhez. Egyiptomban egzotikumnak számít.

Egy lakodalmi fellépés alkalmával összefut Zack-el. A fiú csadorba öltözött menyasszonyával érkezik és már tervezik az esküvőt. Egy pillanatra odalép Lolához, akit pár perce látott táncolni. Szakításuk magyarázataként annyit mond: egy egyiptomi férfi nem várhat tíz évet a családalapítással. Majd hozzáfűzi, hogy Lola legalább a szenvedélyét választotta - nem úgy, mint ő.

Vajon ki lesz boldogabb? Aki a szokás, a társadalmi konvenciók rabja, vagy aki meg meri tenni, amire szívből vágyik?

Mindenki maga döntse el. Én tudom a választ.....